Ez a rövid mondat, amit nagyon sokszor hallottunk már a főusulin (a miénktől teljesen eltérően:)) és bizony egy így is történik. Ha rugalmasan kezeled a dolgokat, a tanár is rugalmasabb lesz veled.

Első nap kora reggel (8.30) angolunk volt. A tanár nagyon jó fej, negyven és ötven év közötti férfi, az órát angolul, törökül tartotta, nem mindent értettünk, de viszont törököt is tanított nekünk, ami jó volt, bár elvileg angolt kellett volna, de mi nem ragaszkodtunk hozzá szorosan.:) Kiderült, hogy EU turizmusból fog doktorizni és ő tartja nekünk majd az EU & turizmus órát is. Annyira sok értelme angolt tanulni itt nincs is sok, mivel eléggé alap dolgokat veszünk, azt is lassan, mert ezen az egy órán törökökkel vagyunk összevegyítve. Vicces szituációs helyzetekhez és kommunikációs szakadékokhoz vezet egy a vegyes osztály (erről majd később), amúgy kedvesek.:) 

Napközben általában a "blue roof" (gyk.: kék tető) nevezetű kajáldában vagyunk, már mondtam, hogy a suli nagyon nagy és ez van a legközelebb a mi tanszékünkhöz. A mi KRFklubbunk ehhez képest talponállóbüfé. :) Három nagy pult van az épületben: lehet kapni főtt, sült kaját, gyors kajákat is és még van egy teázós, sütis rész is, sok asztal, fotel, szék. Van egy játékterem is billiárdasztalokkal, PS-ekkel. Még egy boltot és egy net-termet és még egy kebapost is be tudtak ide sűríteni. Sok diákot lehet itt látni, akik a teremben tavlával játszanak. :)

Délután turizmusmarketingünk volt egy szintén 40-50 közötti nővel, ő jól tudott angolul, mondta, hogy sokáig kinn élt Amerikába, de haza kellett jönnie. Megegyeztünk, hogy nem kell vizsgéznunk, viszont kell csinálnunk egy átfogó előadást egy utazái irodával vagy egy hotellel.

Következő reggel szintén korán kellett bemennünk, mert török óránk volt. :P Az eleje izgalmas volt és érdekes, bár semmi különös nincsen benne, csakúgy mint következő nap az EU & turizmus és a vendéglátó óránk. A tanárokat néha nehéz megérteni, mert turklisht beszélnek erősen és minden "r" betű után valami kényszeres érzés miatt mondanak egy "s"-t is és ezt az erősen török akcentus miatt kibogarászni eléggé nehéz. Ezen a napon kisebb nagyobb megszakításokkal esett a hó, aminek nem örültünk, mivel nem ezért jöttünk ide. :D Mondták, hogy már öt éve nem is esett ezen a környéken, valaki még nem is látott havat. A legaranyosabb Fatma volt, a tunéziai, Franciaországba járó csaj, aki itt van erasmussal és vidám ugrált a hóban, mert eddig még nem látott ilyet sehol. :) Az időjárás fél óránként vátozott, sütött a nap, volt 15 fok, aztán 30 perc múlva lett 5 és esett a hó, meg dúlt az égi háború, a hegyeket jól lehet látni a suliból, ott még tovább havazott.

 A hegyekben:

Elhavazva:P

Szerencsére nálunk Akyakában nem esett hó, mivel ott mindig melegebb van 5 fokkal, bár nem tudom, hogy az eső a jobb vagy a hó. :)

Órák után beültünk a "blue roof"-ba teázni, itt találkoztunk az egyik török sráccal, aki korábban segített nekünk megtalálni, hogy mi hol van. Odajött hozzám és azt mondta, hogy ül az asztaloknál két török csaj és szeretnének angolul beszélni. Mondtam neki, hogy semmi baj, odaülhetek hozzájuk. Eléggé tört angolt beszéltek, de azért megértettük egymást. :) Az egyikük, Nesli, alig mert a szemembe nézni, mindig elvörösödött mikor ránéztem. :) Miután a srác elment focimeccset nézni és otthagyott velük, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a városba. Miután kiértünk a fősuliról mind a ketten föltették a fejkendőjüket (vallásosak), mert a suliban lehet viselni, be van tiltva. Mivel nagyon hideg volt, ezért beültünk a Nazar nevezetű étterembe. Ők török pizzát rendeltek, ami annyiban különbözik a rendestől, hogy véknyabb és más izű a tésztája, én pedig ráböktem valami süteményre, hogy az nekem jó lesz. :) Kihoztak egy pisztáciás sütit, amit itt nagyon gyakran lehet látni: mézes, sült tésztába töltött pisztáciás édességek, nagyon finomak. :) Mielőtt elindultunk volna haza a lány még egy karkötőt is adott ajándékba. Mikor lementünk fizetni, mondtam, hogy fizetem én amit kell, de ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet, így lett belőlem török lányok által kitartott férfi. :D

Elidulutunk hazafelé, a lányokat fölraktam a Köteklibe tartó buszra, azt akarták, hogy menjek velük, de mivel benntlakásba laknak és oda mehet be férfi (!!!), ezért inkább maradtam és fölhívtam Serkant, mert előző nap említette, hogy Izmirből meglátogatják a gimis barátai. :)

Eldöntöttem, hogy írok másról is nem csak arról, hogy mi történik, hanem arról is hogy mi van itt, egy-egy dologról, szokásról egy-egy rövid szösszenetet. :P

Az első a tea (Elma Çay): Sokan azt hiszik, hogy a törökök nemzeti (nem alkoholos) itala a kávé, de ez nem igaz, mivel itt mindenki teázik. Egész nap, mindenhol lehet találkozni olyan emberekkel, akik teáznak, legyen az otthon, hivatalban, az egyetemen, üzletekben, pénzváltóknál, mindenhol. Régebben kávéztak, de miután összeomlott az Oszmán Birodalom, a kávé nagyon drága lett és azóta teáznak. Almateát isznak, jellegzetes tulipán alakú pohárból.

Sok helyen lehet látni a városban, hogy vki a kezében tálcával rohangál üzletről üzletre és viszi a telipoharakat az embereknek, egy óra múlva pedig újra körbejár és visszaviszi az üreseket. Gyakran az ürespoharakat csak úgy kiteszik az utcára a bolt elé, amit meglepő (nem magyar:)) módon senki sem lop el. :)

Már írtam korábban, hogy az egyetem is teával kínáltak minket egyfolytában, bár az egyetemen adtak kamillateát is, amit ritkábban lehet látni, általában azok isszák, akik nem bírják az almateát, mivel az eléggé erős.

A teát rendes teafűből készítik el egy kétrészes teáskancsóban. Az alsó részébe vizet tesznek, a felső kisebb részébe pedig teafüvet szárazon.

Miután a víz felforrt az alsó részben az egyik részét ráöntik a tefűre a felsőrészben, így a felső részben egy nagyon erős "teakoncentrátum" lesz. Alacsony gázon szokták főzni, mivel akkor mégjobban kijön a teának íze. Miután elkészül a felső részből öntenek egy előtte forró vízzel kiöblített pohárba (ne repedjen meg a pohár) és erre külön ráöntik az alsó részből a forró vizet, utána pedig cukrot tesznek bele.

Következő nap (feb. 17.) el akartunk menni valami étterembe, így megkértük Firatot, hogy mutasson nekünk egy jó helyet. Elvitt minket a kocsijával és megpróbálta elérni, hogy az éttermekben adjanak nekünk kedvezményt, mivel diákok vagyunk. A második helyen sikerült is elérnie ezt a dolgot (10%) és itt is maradtunk, mivel már nagyon éhesek voltunk.

Előételnek pedig kihoztak egy kenyeret vajjal.

Előételnek kicsit sok, de aztán rájöttünk a turpisságra. :D Ez a kenyér annyira van tele, mint az erasmusos diák gyomra a Rockerben töltött éjszaka után, vagyis tök üres az egész. :) Fölmelegítik, attól a levegő a két réteg között kitölti az egészet, vajat és néha sajtot szoktak hozzá adni. Mikor elkezd kihülni, akkor összemegy és kiszárad. Mikor kiszárad, akkor olyan mint a szezámmagos pászka.

Zsuzsi rendelt levest is, sárgaborsókrémlevest, amibe itt facsarnak citromot is. Aztán főételnek rendeltünk csirkekebapot és csirkemellet. Itt az árban benne van a köret is, azért nem kell külön fizetni, meg a zöldségek is. Rendelni úgy is lehet, hogy odaállsz az átlátszó pult elé és kiválasztod, hogy mit szeretnél, ez szerintem egy tök jó dolog, mert nem kell vakon találgatni, hogy mi mit jelent. :)

Miután megkajátunk hazamentünk. Elég nehezen bírtunk mozogni, mivel többet már nem nagyon bírtunk enni. :) Hamar le akartunk feküdni, mivel másnap kellett először órára menni, ezért lerövidítettük a napunkat :)

Kissé le vagyok maradva a bloggal, szóval úgy döntöttem, hogy kiterjesztem a napom (fölkelek délelőtt :D) és a felszabadult időt írásra próbálom fordítani, mivel nagyon sok dologról szeretnék írni és le vagyok maradva (kezdem fölvenni a török életritmust :P). Megpróbálok sűrűbben írni, remélem sikerül. :P

Úgy döntöttünk, hogy megint lemegyünk Muglába, mivel Akyakában a szezon előtt esős időben nem tombolnak az emberek minden nap. :) Így hát elmentünk Alone Pub-ba, ez lett az egyik kedvenc helyem, mivel viszonylag sokszor van élőzene. Itt is tributebandek játszanak egész este, ők is küldtek számot, ami kb így hangzott:"blablablabla Erasmus Macar Ögrenci blablabla" ennyit értettünk meg belőle, de nagyon jól esett. :) Találkoztunk egy másik török erasmusosokat segítő sráccal Semivel is (itt már jobban ki van építve az erasmusos rendszer, mint a mi sulinkban).

Alone után átmentünk Serkanhoz Köteklibe (Mugla egyik kerülete, ami közel van a sulihoz), mivel az utolsó busz fél 12-kor indult és el kellett érnünk, mert taxira nincsen pénzünk. :) Még hazafelé betértünk egy boltba és vettünk ezt azt. Sokáig fönnvoltunk ezen a napon is, szépen elütöttük az időt.

Másnap reggel kakaskukorékolásra keltünk, ami Kötekliben nem egy különös dolog, mivel ez a "falurésze" Muglának, sok török mondta, hogy itt fordul elő legtöbbször ez ebben a városban, eléggé megszokott ezen a részen, hogy csirkék futkároznak a kocsik között. :)

Konkrétan Serkan albérlete előtti zöld réten egy egész baromfiudvar rohangált össze-vissza, meg is említettem neki, hogy mivel drága itt a hús, ezért néha elkaphatnánk egyet és elkészíthetnénk ebédnek. Erre ő csak annyit válaszolt, hogy nem jó ötlet, mert előtte még meg kéne várni míg tojnak pár tojást, mert így dupla lesz a haszon meg a fejadag. :) Elmentünk reggelizni egy fapados "étterembe", ahol még wc se volt:), de viszont nagyon olcsó volt, tipikus diákhyelnek nevezném, ha nálunk lenne. Potompénzért jól tudsz lakni.

Másnap ünnepeltük Nadine szülinapját. A plázában kezdtünk egy vacsorával, mivel van ott egy tradicionális török kaját áruló étterem.

Töltött cuccokat hoztak ki leginkább, mint nálunk a töltött káposzta és paprika, csak ezekben a kajákban nem volt hús, de viszont iszonyúan finom volt. Töltött paprika, káposzta, szőlőlevél, tesznek bele sok rízst, padlizsánt, fűszereket (kivételesen most nem volt sótlan:)) és lapos török kenyeret adnak hozzá meg krumplival töltött lapos kenyeret. Sört étteremben nem árusítanak, de mivel mi azt kértünk, ezért átmentek a boltba és hoztak nekünk. :)

Az étterem után átmentünk az Alone-ba, de mivel az utolsó buszt el kellett érnünk, ezért hamar hazamentünk. Akyakában punnyadtunk, de aztán Réka mondta, hogy unatkozik, úgyhogy menjünk le valahova. Az úton a kocsma felé megállt mellettünk egy autó, mert föl akartak venni minket, aztán elkezdtek nevetni és továbbhajtottak, már ekkor gondoltam, hogy mi történhetett. Mivel a "mi kocsmánk" zárva volt, ezért bementünk egy másikba, ahol találkoztunk azokkal, akik továbbmentek és kiderült, hogy igazam volt, már megint lánynak néztek és azt hitték, hogy két csaj sétálgat az utcán (nem az első eset, hogy a hosszú hajam miatt néznek, a legjobb az volt mikor nálunk Mo.-n valaki fennhangon elkezdett ordítani, hogy "Nézd már! A leszbikusok smárolnak" :D). Végül beszélgetésbe kezdtünk velük, kiderült, hogy a sofőrt Ziyanak hívják és van Akyakában egy étterme és az a hobbija, hogy sörözés után hazavezet Marmarisba. :D Az iPhoneon elkezdtünk kölcsönösen mutogatni egymásnak magyar és török zenéket, aztán beszédbe keztünk a kocsma tulajával is, Üskannal. Elmesélte, hogy van kocsmája Istanbulban és még máshol is, itt is sikerült lealkudnunk a sört 6 líráról 2,5-re, amit ki se kellett fizetnünk, mert Ziya kifizette helyettünk, aztán haza is hozott minket. :)

Update: Igen, Réka vezette a kocsit, nem Ziya, féltem is. :P

Reggel miután felkeltünk természetesen teáztunk és kávéztunk, majd a lányokkal elmentünk egy önkiszolgáló étterembe, ahol akkora adagot adtak nekünk, hogy mindenki otthagyta a felét a kajának. :)

A lányok hazamentek, én maradtam Serkannal, mivel meg akartam venni a török sim-et a telefonomba. Bementünk hát a központba és kerestünk egy Avea (a Turkcell olcsóbb, de sokkal nagyobbak a csomagjai, ezért többet kell rákölteni) boltot. Sim-kártyát venni felér egy rövid tartózkodási engedély kiváltásával. Kell hozzá útlevél, tartózkodási engedély, amit lefénymásolnak és ha nem tudsz törökül, akkor nem sok esélyed van elmagyarázni, hogy mit akarsz valójában, például ha nincs ott velem Serkan szerintem nem tudtam volna elmagyarázni, hogy diákcsomagot kérek (mert itt van olyan) és hogy igen én az egyetemre járok. Végül kiválasztottam egy számot, aláírtam 3-4 helyen a papírokat, minden adatomat elkérték és leírták. A kártya 21 lírába került, ami itt 100 kreditnek felel meg (1 sms kb. 1-2 kredit, egy pár perces hívás 3-5 kredit).

A kártyára még 5 napot kellett várnom, hogy aktív legyen, mivel a külföldi állampolgárok papírjait be kell küldeni a központba, különben csak 10 napig érvényes a sim.