Ez a rövid mondat, amit nagyon sokszor hallottunk már a főusulin (a miénktől teljesen eltérően:)) és bizony egy így is történik. Ha rugalmasan kezeled a dolgokat, a tanár is rugalmasabb lesz veled.

Első nap kora reggel (8.30) angolunk volt. A tanár nagyon jó fej, negyven és ötven év közötti férfi, az órát angolul, törökül tartotta, nem mindent értettünk, de viszont törököt is tanított nekünk, ami jó volt, bár elvileg angolt kellett volna, de mi nem ragaszkodtunk hozzá szorosan.:) Kiderült, hogy EU turizmusból fog doktorizni és ő tartja nekünk majd az EU & turizmus órát is. Annyira sok értelme angolt tanulni itt nincs is sok, mivel eléggé alap dolgokat veszünk, azt is lassan, mert ezen az egy órán törökökkel vagyunk összevegyítve. Vicces szituációs helyzetekhez és kommunikációs szakadékokhoz vezet egy a vegyes osztály (erről majd később), amúgy kedvesek.:) 

Napközben általában a "blue roof" (gyk.: kék tető) nevezetű kajáldában vagyunk, már mondtam, hogy a suli nagyon nagy és ez van a legközelebb a mi tanszékünkhöz. A mi KRFklubbunk ehhez képest talponállóbüfé. :) Három nagy pult van az épületben: lehet kapni főtt, sült kaját, gyors kajákat is és még van egy teázós, sütis rész is, sok asztal, fotel, szék. Van egy játékterem is billiárdasztalokkal, PS-ekkel. Még egy boltot és egy net-termet és még egy kebapost is be tudtak ide sűríteni. Sok diákot lehet itt látni, akik a teremben tavlával játszanak. :)

Délután turizmusmarketingünk volt egy szintén 40-50 közötti nővel, ő jól tudott angolul, mondta, hogy sokáig kinn élt Amerikába, de haza kellett jönnie. Megegyeztünk, hogy nem kell vizsgéznunk, viszont kell csinálnunk egy átfogó előadást egy utazái irodával vagy egy hotellel.

Következő reggel szintén korán kellett bemennünk, mert török óránk volt. :P Az eleje izgalmas volt és érdekes, bár semmi különös nincsen benne, csakúgy mint következő nap az EU & turizmus és a vendéglátó óránk. A tanárokat néha nehéz megérteni, mert turklisht beszélnek erősen és minden "r" betű után valami kényszeres érzés miatt mondanak egy "s"-t is és ezt az erősen török akcentus miatt kibogarászni eléggé nehéz. Ezen a napon kisebb nagyobb megszakításokkal esett a hó, aminek nem örültünk, mivel nem ezért jöttünk ide. :D Mondták, hogy már öt éve nem is esett ezen a környéken, valaki még nem is látott havat. A legaranyosabb Fatma volt, a tunéziai, Franciaországba járó csaj, aki itt van erasmussal és vidám ugrált a hóban, mert eddig még nem látott ilyet sehol. :) Az időjárás fél óránként vátozott, sütött a nap, volt 15 fok, aztán 30 perc múlva lett 5 és esett a hó, meg dúlt az égi háború, a hegyeket jól lehet látni a suliból, ott még tovább havazott.

 A hegyekben:

Elhavazva:P

Szerencsére nálunk Akyakában nem esett hó, mivel ott mindig melegebb van 5 fokkal, bár nem tudom, hogy az eső a jobb vagy a hó. :)

Órák után beültünk a "blue roof"-ba teázni, itt találkoztunk az egyik török sráccal, aki korábban segített nekünk megtalálni, hogy mi hol van. Odajött hozzám és azt mondta, hogy ül az asztaloknál két török csaj és szeretnének angolul beszélni. Mondtam neki, hogy semmi baj, odaülhetek hozzájuk. Eléggé tört angolt beszéltek, de azért megértettük egymást. :) Az egyikük, Nesli, alig mert a szemembe nézni, mindig elvörösödött mikor ránéztem. :) Miután a srác elment focimeccset nézni és otthagyott velük, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a városba. Miután kiértünk a fősuliról mind a ketten föltették a fejkendőjüket (vallásosak), mert a suliban lehet viselni, be van tiltva. Mivel nagyon hideg volt, ezért beültünk a Nazar nevezetű étterembe. Ők török pizzát rendeltek, ami annyiban különbözik a rendestől, hogy véknyabb és más izű a tésztája, én pedig ráböktem valami süteményre, hogy az nekem jó lesz. :) Kihoztak egy pisztáciás sütit, amit itt nagyon gyakran lehet látni: mézes, sült tésztába töltött pisztáciás édességek, nagyon finomak. :) Mielőtt elindultunk volna haza a lány még egy karkötőt is adott ajándékba. Mikor lementünk fizetni, mondtam, hogy fizetem én amit kell, de ragaszkodott hozzá, hogy ő fizet, így lett belőlem török lányok által kitartott férfi. :D

Elidulutunk hazafelé, a lányokat fölraktam a Köteklibe tartó buszra, azt akarták, hogy menjek velük, de mivel benntlakásba laknak és oda mehet be férfi (!!!), ezért inkább maradtam és fölhívtam Serkant, mert előző nap említette, hogy Izmirből meglátogatják a gimis barátai. :)