Lementünk az Aloneba, mert megint élőzene volt, ismét jól éreztük magunkat, találkoztunk Serkan barátaival (másokkal, mint eddig), táncikáltunk, de szerintem beszédesebb, ha képeket teszek be az estéről. :)  

Telt az idő, Dodival eldöntöttük, hogy itt az idő csinálni valami jót (ökörséget :)), tehát maradtunk a Pubucban elhatározott tervünk mellett: Ő csináltat piercinget az orrába, én pedig egy fülbevalót, ám az elhatározásunk ellen szólt, hogy hajnalban nem nagyon lehet piercingest nyitva találni Muglában. :D

Aznap Kötekliben aludtunk, reggel miután fölkeltünk,

(direkt vannak kicsiben a képek, mivel lányokról make-up nékül, kelős képet közkinccsé nyilvánítani nem biztonságos dolog :)) megreggeliztünk, de kissé kómásan eszünkbe jutott, hogy mit akartunk mi tegnap, tehát elmentünk keresni egy piercinges üzletet. :) 

Megtörtént a nagy dolog, útközben a srácok viccelődtek, hogy milyen jó, hogy helyben vagyunk, mert ugyanitt körül is metélnek, ha akarom. Mondtam, hogy annyira még nem akarok a közösség tagja lenni. :) Amúgy eléggé bizarr dolog a piercingek és fülbevalók meg ékszerek között olyan fényképet látni, amin épp kisfiukat vagdosnak intim részen. :)

Este elmentünk a Feronba, ahol megint táncikáltunk és beteljesült életem álma:

Reggel be akartunk menni Muglába, Firat kapóra is jött, mivel mondta, hogy neki is kell arra mennie, ezért bevitt minket a városba. A lányok shoppingoltak, aztán megkajáltunk. 

Megettük a csirke saslikunkat, grillezett zöldségekkel és itt láttunk először olyan csapot, amiből a törökök álltan nagyon kedvelt ayran (fölvizezett youghurt) fojt. Az utcára kitették a berendezést, állandóan hűtötték a fehér cuccot, miközben az egy csapon keresztül csurgott egy mosogatóba és így körbe körbe. (Elmondva nem annyira guszta, de annyira nem rossz, mint amennyire annak tűnik. :))

Hazafelé úgy döntöttünk, hogy gyaloglunk és stoppolunk. A hegyekben még mindig volt némi hó. (Bizony, eléggé elhanyagoltam a blogot, bizonyos dolgok miatt, ezért van még mindig hó. Amúgy ez a kép márciusban készült. :))

Hazafelé kiszálltunk a Fethiye-i kereszteződésnél a kocsinkból, így végre lehetőségünk lett, hogy csináljunk távoli képet is Akyakáról. :) Bizony itt élünk, eldugva, egy völgyben a tenger partján. :)