Következő nap elmentünk a Konakba vizipipázni és játszani egyet. Szokásosan telt az idő, vizipipáztunk, ostábláztunk.

Egész délután ott voltunk, aztán megjött Serkan, éhesek lettünk, a csapos barátunk akinek a nevére nem emlékszem, mondta, hogy válasszuk ki, hogy mit akarunk enni. Ez abból állt, hogy kihívta a csajokat az erkélyre, lemutatott, hogy ott van a kajálda a kávézó tövében és elkezdett torkaszakdtából lefelé ordibálni, hogy mit kérünk a krumpliba. (Sok helyen lehet kapni: krumplit héjában megsütik, utána kiszedik a belsejét, összetörik, raknak bele amit akarsz, olivát, hagymát, kukoricát, sajtot... és utána visszatöltik a héjába.) Miután leadta a rendelést :D, nem sokat kellett várni és hozták a az ennivalót.

Megkajáltunk, Serkan nagyon bánatosan nézett ki, azt mondta, hogyha lehet, akkor ne vizipipázzunk, hanem menjünk el inkább sörözni valahova. Mondtuk, hogy nincs a dolognak akadálya. :)

Elmentünk a Rockerbe (ez volt az utolsó alkalom, mivel azóta sajnos bezárták), a csapos emberke csinált nekünk helyet (kedves volt, mert fölállított pár embert az asztaltól, mivel látta, hogy mi többen vagyunk, mint ők :)), kirendendeltünk 2 szép nagy sört. Ismertük innen egy srácot, Hakkit, aki az egyik bandában énekes és gitáros. Megkérdezte, hogyha van valami kívánságunk, akkor azt mondjuk el nyugodtan, mert akkor eljátszák nekünk. :) Ő segített nekem cigit is venni, meg sört, mivel csak kártyám volt, de a helyen nem lehetett fizetni kártyával, ezért átkísért a szomszéd kocsmába, vázolta a helyzetet, hogy nincsen készpénzem, ők nagyon segítőkészek voltak. Aztán ha jól emlékszem még négy boltba elkísért, hogy tudjunk cigit venni, nagyon kedves volt. :) Lejátszották a zenénket is, a magyar erasmusosoknak címezve. :) Telt az idő, vettünk még két nagy sört.

Azóta sem voltak ilyen boldogok a lányok. :P Zsuzsi és Réka el akarták érni az utolsó buszt, ezért ők elmentek Akyakába, mi úgy döntöttünk, hogy még maradunk és Serkannal alszunk.

Telt az idő, Serkan elpilledt, ezért úgy döntöttek a többiek hazamennek, én maradtam, mert találkoztam egy török csajjal és Hakannal, Serdar régi lakótársával. A kommunikációs hézagok eléggé nagyok voltak, mivel egyedül én bírtam angolul beszélni, de azért jól éreztük magunkat és meg megoldottuk a dolgokat.

Másnap nem mentem be reggel órára, csak délután. Mindenki máshol volt, két lány Akyakában, otthon. Kettő Serkannal aludt, én meg valahol Muglában. Miután betájoltam a jó irányt (5 perc alatt megállapítottam, hogy a főtéren merre néz az Atatürk szobor és hogy merre kell mennem), bementem a suliba, de inkább csak aludni. :) A lányok is fáradtak voltak, végigszenvedtük az órát, aztán hazamentünk aludni.