Az a nagy helyzet, hogy a sulit megint elhalasztották egy héttel, tehát elvileg csak jövő héten kezdődik, ha nem gondolják meg magukat, ezért elkezdtek összefolyni a napok... Szerintem ismeritek azt az érzést, mikor nincs semmi dolgotok és csak hátradőltök meg jól érzitek magatokat vagy szenvedtek a semmittevéstől,  majd minden este el kell mennetek valahova, mert nem tudtok mit kezdeni magatokkal. Na ez pont olyan hét. :)

Fölkelünk vmikor (a lányok reggel hétkor, mint minden normális ember:P), utána lemegyünk a partra, eszünk vmit a hajón (a lányokat esetleg hazaviszi a "droid", aki nem bírja vezetni az autót:)), utána pedig a szokásos helyünk, én néha lemegyek Muglába is (most már a lányok is jönnek majd). Ismerkedünk még mindig, sok-sok jó és kedves emberrel. :)

Egyik nap lementünk a szokásos helyünkre, Demet (a csapos nő) pedig megkért arra, hogy tanítsam magyarul beszélni, mondtam neki, hogy bizonyos helyzeteket el tudok neki mondani, de ne bízzon meg bennem annyira, mert nyelvtanilag nem vagyok Chuck Norris. :D Mondta, hogy nem baj, ő pedig megtanít törökül. :)

Másnap reggel fölkeltünk, a lányok még aludtak (tanultak). :) Serkan megkérdezte, hogy nem megyek-e be vele Muglába és mivel minden jó dolog akkor kezdődik amikor nem számít rá az ember, ezért igent mondtam. :)

Bementünk Muglába, körbe jártuk a várost mire találtunk egy jó helyet, ahol lehet vizipipázni. :) A hely olyan volt, mintha egy régi pesti polgári lakás lenne berendezve, az előszobából (ahol a vizipipához hevítik a szenet) kb. 5 szoba nyílt, mindegyikben asztalok, székek és persze ostábla. Engem kissé emlékeztet a kínai filmekben néha látható ópiumbarlangokra. :D Rendeltünk egy török kávét (az alja olyan, mintha iszap lenne benne) és egy pohár vizet, mivel a kávé erősebb és zaccosabb mint nálunk. Ostábláztunk, vizipipáztunk (sárgadinnyés dohányt kértünk és nem, ópium nem volt benne, csak az elrendezés nézett ki úgy :D) és ittuk a kávét. :) 

Nemrég találkoztunk az osztrák erasmusos csajokkal is, mivel Serkan meghívott minket a barátja házába (aki nem volt ott:)), az összes szőke és kék-szürke szemük van, kedvesek és jól néznek ki. :) Thomas aznap ünnepelte  szülinapját, fél 11 körül meg is érkeztem a kocsmánkba.

Demet meglepte Thomast egy csillagszórós koktélra (cég fizette:)),

és megint az utcán táncoltunk, most még többen, bár kissé kellemetlen volt, hogy mindehol víz volt, mivel már napok óta esik az eső, de nem nagyon zavartattuk magunkat. :)

Másnap folytattuk az ünneplést, Serkar és Mehmet hoztak pár üveg török bort (általában iszonyúak a magyar borokhoz képest, ebben jobbak vagyunk:)) és egy üveg rakit (nem hivatalos nemzeti ital, 40-50%-os ánizspálinka, hívják még aslan sütü-nek is, a jelentése: „oroszlántej”, mivel az ital víz hozzáadásakor tejfehér lesz).

Kiültünk az erkélyre, ünnepeltünk, majd úgy döntöttünk, hogy menjünk le, mivel ha kinn ülünk az hangos a szomszédok számára, mivel egy korábbi napon Firat elmondta nekünk, hogy milyen lehetőségeink vannak, ha hangosak vagyunk:

1. Először fölhívják őt, hogy hangosak vagyunk, ő azt mondja, hogy várjanak még, mert talán csdesebbek leszünk. :)

2. Másodszor is fölhívják, akkor ő is felhív minket, hogy legyünk halkabbak.

3. Eztuán már ő nem tud segíteni nekünk, tehát ha túl vagyunk a 2. szinten, akkor valószínűleg fel fogják hívni a rendőrséget, de nem a rendőrök jönnek ki, hanem a vidéket felügyelő csendőrség, ami a katonasághoz tartozik (jandarma).

4. Kijön a rendőrség.

5. Kijön a rendőrség, de nem nagyon tudnak mit kezdeni velünk, mivel külföldiek vagyunk, ezért esetleg egy napra bevisznek minket, de ez nem valószínű.

Ezen a napon a kedves szomszédaink úgy döntöttek miután lementünk a szobámba (tényleg nem voltunk hangosak), hogy átugorják az első két szintet és kihívják a csendőrséget. Mi éppen a szobában ööö voltunk.

Hallottuk, hogy csengetnek, hát kimentünk. Két terepruhás csak törökül beszélő ember köszöntött minket, gyorsan odahívtuk Mehmetet, hogy oldja meg a helyzetet. Sokat beszéltünk velük, igazoltattak minket, Mehmet pedig tolmácsolt. :) Végül ők is ugyanazt gondolták, mint mi, hogy szerintük sincsen semmi baj, de ki kell jönniük, ha hívják őket és érezzük jól magunkat, nincsen semmi baj. Serdar és Mehmet adatait azért fölírták. :)

Miután elment a csendőrség (utólag kiderült, hogy ismerünk egy csendőrt, aki a kocsmában szokott lógni:)) még fönn voltunk hajnalig, másnap csak sétálgattunk a városban Serdarral és a haverjával, a lányok otthon maradtak, mi pedig megbeszéltük azt, hogyha megtanítjuk őket angolul, akkor ők megtanítanak minket kite-olni, ami jó lenne, ha teljesülne. :)