A következő napot alvással töltöttem, de estére meguntam. :) Végül, mivel 10 napja itt vagyok eldöntöttem, hogy elpakolom a cuccaimat a szekrénybe, amit sikeresen meg is oldottam, szóval már kezd normálisan kinézni a szobám, rend van mind a 3 ágyamon. :D

Este a lányokkal lementünk az Ace of spades-be, a dolog akkor lett érdekes, mikor a lányok már épp indulni készültek, ők hazamentek, én pedig maradtam, mert elkezdtem beszélni egy jandarmannal (kiderült, hogy azért volt ismerős, mert ott szokott ülni, csak nem egyenruhában:)), de nem én mondtam neki a szavakat, hanem Serdar és Demet fordítottak, mivel ő egy szót sem tudott angolul. Tehát az egész úgy zajlott, hogy ő mondott valamit miközben rám nézett, utána ránézett a csaposokra, ők rámnéztek, lefordították nekem és ugyanígy vissza. :) Közösen megegyeztünk abban, hogy milyen tök jó fejek vagyunk mind a ketten és mivel most csak teázni jött be, mondta, hogy legközelebb sörözhetnénk egyet. Még nem került rá sor, bár eléggé érdekes lesz, mivel egy szót sem tud angolul. :) Majd elmondtam neki, hogyha legközelebb valaki felhívja őket, hogy hang szűrődik ki az Esen apartból, akkor ő jöjjön ki és ne a többiek. :)

Lassan már menni készültem, de ő még megkérte a csaposokat, hogy mondják el nekem, hogy nyugodtan menjek velük egy kört és szívesen hazavisznek. :D Belegyeztem, de még megkértem rá, hogy csináljunk egy közös fotót, bár megemlítettem neki, hogy nem lehet-e úgy, hogy közben fogom a pisztolyát, de azt mondta, hogy azt majd csak legközelebb inkább. :D

A kép után kimentünk és csak ekkor vettem észre, hogy nem járőrautóval van, hanem egy mikrobusszal és 4 csendőr ül benne, akik közül egyikük sem beszél angolul. :D Beszálltam, kissé zavarba voltam, mert erre nem számítottam. Mindenki bemutatkozott, aztán elindultunk a tengerpart felé, kihajtottunk a kikötőre, ők addig nyugiban beszélgettek és rakosgatták be a zenéket a szolgálati laptopukon. :)

Mondták, hogy Mugla és Akyaka között járőröznek éjjel (ennyit még megértettem), de mondtam, hogy nekem az is elég ha hazavisznek (ezt még el bírtam mondani). :) Így hát elindultunk hazafelé és ki is raktak a ház előtt, megköszöntem, hogy milyen jófejek voltak és elmentek.

Azóta is mikor látom őket az utcán a mikrobusszal, intek nekik, ők pedig visszaintenek, mert felismernek. Remélem többé nem lesz bajunk az unatkozó szomszédokkal sem. :D