Másnap 10-re kellett bemennünk, hogy végre találkozhasson minden erasmusos. Bementünk a egy terembe, ahol fogadtak minket. Ott volt Demet (nem a csapos, a másik) és Yusuf is. Kajákat hoztak, üdítőt és persze teával kínáltak meg minket. :) A tantárgyakról beszélgettünk, hogy mit akarunk (amit otthon el tudunk fogadtatni) és mit nem akarunk (olyat ami már volt, mert ki kérne repetát micro- és macroökonómiából) tanulni. Végül elénk raktak egy órarendet, hogy szerintük ez így jó lesz, tényleg elég jó lett, mivel figyelembe vették azt is amit mi akarunk tanulni.

Vége lett a megbeszélésnek, így mi a rendőrség felé vettük az irányt, mivel aki egy hónapnál tovább van kinn Törökországban, annak ki kell váltania a tartózkodási engedélyt 30 napon belül, miután megérkezett. Serdar (nem a csapos, a másik) és Mehmet kísértek el minket szerencsére. Nagy tortúra. Tényleg nagy. Beültünk egy kávézóba és elkezdtük kitölteni a sablonpapírt, amin van olyan rész, ahol csak törökül van ráírva az ami kéne, angolul nincs, valamint csak a török abc-ben használatos betűket lehet beleírni (két példányban, lehetőleg hiba nélkül). Azon gondolkodtunk, hogy mi van akkor, ha valaki külföldről idejön és nincsen török ismerőse, akkor hogyan bírja kiváltani. Valószínűleg sehogy vagy tényleg szó szerint kell érteni a 30 napot. :)

Bementünk a rendőrségre, fémdetektoron kellett átmenni, majd az egyetemi papírokkal, lakcímmel és a sablonpapírunkkal együtt bementünk egy irodába, ahol közölték, hogy ez mind szép és jó, de bizony kell rá pecsét (ekkor még csak azt gondoltuk, hogy egy... milyen hiú ábránd:)) és azt a városközpontba tudjuk megszerezni. Visszamentünk hát a városba, be a (szerintem) polgármesteri hivatalba. Itt is vannak fémdetektorok, de csak legyintettek, hogy menjünk csak be nyugodtan. Megkerestünk valakit, aki adott a papírra egy pecsétet és mondta, hogy menjünk át egy másik valakihez. Ez a másik valaki aláírta és mondta, hogy kell még pecsét egy harmadik valakitől. A harmadiknál nyomtak rá egy pecsétet és mondták, hogy a negyedik valaki alá is írja, de várni kell rá, mert épp nem ér rá. Miután ott végeztünk visszaindultunk a rendőrségre. Ámde bizony ennyi pecsét nem elég, szóval a rendőrségen belül még elmentünk 5 pecsétért, útlevélellenőrzésre, persze mindent még alá is írtak, aki itt nem tud törökül és meg bírja csinálni annak vagy van barátja, vagy activity világbajnok. :)

Végül miután tele lett pecséttel és aláírásokkal a papírunk és volt nálunk 5 fénykép és fénymásolat az útlevélről és a vízumról és befizettünk 90 lírát (egy mini füzetért), beadhattuk a kérelmet. Mondták, hogy másnap menjünk vissza érte, mert akkor készül el.

Mi persze menni szerettünk volna valahova, ezért úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Papuc nevű helyre.