Ez az új címünk a Google Earth szerint. :) Nézzétek meg, nagyon jó helyen van és a képen lehet látni azt a kanyargós utat is, amiről már írtam. :) Már páran kedvet is kaptak hozzá, hogy kijöjjenek ide és remélem ki is jutnak ide. :) Még nem is írtam, hogy mi ezen a honlapon kerestük meg a járatunkat: http://www.air-porttravel.hu/ (nem fizetett hírdetés sajnos :P) és a Isztanbulból a Turkish Airlines-sal jöttünk tovább, de lehet jönni busszal is, ami sokkal olcsóbb, de viszont 10-12 órába telik (mintha Budapestről mennétek Marosvásárhelyre repülővel vagy busszal, kb. ugyanaz).

Tegnap előtt megint sikerült letévednünk az Ace of spades-be (örengi bira - diákkedvezményes sörös:P) helyre, mint kiderült pont jókor mentünk, mivel az egyik török barátunknak Sevketnek ekkor ünnepelte a szülinapját és Serdar és a felesége (a pultos házaspár) ekkor tartotta az esküvőjük utó-utó-utó buliját. :) Kivételesen nem angol zenék szóltak (ezért lehet itt főleg angolul beszélő emberrel beszélni és találkozni, mert nem csak török zene szól), hanem török kedvencek.

Bementünk a lányokkal, akkor már nagyon jó volt a hangulat, az asztalokat egyszerűen egymásra pakolták, a székeket elpakolták és a felszabadult helyen táncoltak. Miután megvettünk a söreinket nagyon gyorsan újra előkerült pár asztal és szék, hogy mi is le tudjunk ülni, nem zavarta őket, hogy kevesebb a hely ahol táncolni tudnak. Itt is látszik, hogy gyakrabban teljesül az a szabály ami Magyarországon nem, hogy "A vendégnek mindig igaza van!", nálunk is átvehetnének ilyen jól eső szokásokat. :) Nem sokkal azután, hogy megvettük a söreinket, el is kezdtek táncolni török népzenére, amibe én be is kapcsolódtam (a lányok nem, mert még nem oldódtak föl, nekem gyorsabban ment:)), nagyon egyszerű lépése volt a táncnak, valamennyi tapssal és nagyon jó hangulattal. A törökök nem nézték, hogy hogyan táncolsz. A fő, hogy megpróbáld leutánozni őket és örülj annak, hogy te is velük táncolsz. Teljesen egyenértékűnek tekintettek, nem számított az ha elrontottál valamit vagy esetleg rátaposol véletlenül a másik lábára (nekem azt mondták, hogy meghívnak házibuliba, mert szeretek velük táncolni és mivel, hogy szeretem a rakit, ezért én is török vagyok:)). A tánc után visszatértünk asztalhoz és tovább beszélgettünk és ismerkedtünk, persze minden mondat után koccintuttunk. Amikor egymásra néztük mindig a másik anyanyelvén kívántunk egymásnak azt, hogy "Egészségedre!" (magyarul), "Serefe!" (törökül), "Da Na zdravi!" (csehül). Miután mindenki már feloldódott, főleg Ági barátai (mivel másnap elment Iszantbulba, mert neki haza kellett mennie:( és mert Sevketnek is aznap volt szülinapja),  megint lejátszották ugyanazt a török népzenét (nagyon sokszor volt aznap este:)), elkezdtünk sokan táncolni. Nagyon sokan. Nem maradt hely a kocsmában, ezért csapos barátunk kinyitotta az ajtót, hogy kiszóljon a zene és kimentünk az utcára táncolni. :) Nagy kört alkottunk és úgy tácoltunk körbe-körbe, az egész utcát elfoglaltuk és mindenki vidáman billegett és tipegett ide-oda. :) Nagyon kedves ez a házaspár, nem győzöm hangsúlyozni. Azon is csak mosolyogtak mikor vki eltört egy poharat vagy a pult mellé ömmm... na... túl sokat ivott. :)

Még sokáig beszélgettünk, Mehmetnek még a lányokat is sikerült rábeszélnie (fél órán keresztül kérették magukat, hogy "we're tired" és "we're sleepy", de a végén sikerült... nem fognak örülni, hogy leírtam:)), hogy maradjanak. Találkoztunk egy tánctanár sráccal is, aki meghívott minket a táncórájára meg "sportolni" is, de szerintem nem fogunk beérni, mivel mindenki sokáig szeret aludni, nálunk ez a tapasztalat (a lányok tagadják és bárki bármit kérdez: ők fönn vannak reggel hétkor és már most tanulnak a vizsgákra, mint minden rendes nyugdíjas diák). :)

Mindenki lassanként elindult haza, én még maradtam kicsit beszélgetni és olyat láttam, amit nálunk szintén kevesen tesznek meg: Mehmet a török barátunk elkezdett veszekedni, mert a csapos 14 lírát kért tőle, viszont Ő, a vásárló viszont minden eréjét bedobva bizonygatta, hogy ők bizony többet ittak és nem hajlandó elmenni, amíg meg nem mondja, hogy igaziból mennyit kell fizetni. Mindezért a csapost okolta, hogy miért kér kevesebbet, mikor ők ki szeretnék fizetni azt, amit ittak. Fél órán keresztül keresztül vitatkoztak, míg végül, ha jól emlékszem 20 lírában megegyeztek. Nagyon barátságos és jó dolog, kövessétek. :D

Ezután hazafelé vettük az irányt, Mehmet mondta, hogy bármi bajunk, problémánk van, nyugodtan keressük őt, mert segíteni fog, számot és msn-t cseréltünk és elmentünk aludni, mivel már majdnem öt óra volt és ők mennek vissza Muglába aznap délután, Ági pedig Isztanbulba. :( Ez volt első nap, amikor szomorkodtunk vmi miatt. :(