Reggel megpróbáltuk kialudni magunkat, az előző napi megpróbáltatások után, reggeli fürdés után gondoltunk elmegyünk pénzt váltani a "központba" (Muğla egy 15000-es város). Kimentünk a hotelből, integettünk a két recepciós srácnak, akik semmit nem tudnak angolul és elindultunk. A belváros felé nagyon sok cicát és kutyust lehet látni, akik nagyon kedvesek mindenkihez, még követnek is néha, be vannak oltva (itt azt, úgy jelölik, mint nálunk a bociknál, biléta van a fülükben) és ezeknek a kóbor állatok szépen alszanak meg mászkálnak és az itteniek kaját is adnak nekik, ha nincsen kajájuk, akkor esznek a szemétből, mivel itt csak műanyag zacskóban ki kell rakni a szemetet és másnapra összeszedik, de mivel csak műanyag szacsiban van, az állatok előszeretettel kajálnak ebből. Az egyik utcában a boltokkal szemben még csirkéket is láttunk rohangálni a parkoló autók között. Szombat lévén sehol se volt semmi nyitva (bank, exchange), kerestünk egy helyet ahol kajálni lehet, mert nagyon megéheztünk, mert csak 10-ig volt kaja a hotelben és ezt lekéstük. :)
Kellemes helyet találtunk, kis kajálda, olyasmi, mint nálunk a kifőzdék kinézetre, volt kiülős része, lenn volt a pult és a galéria részén lehetett enni. A bentiek nagyon megöröltek annak, hogy 4 európai lány meg egy fiú (persze főleg a lányok:)) betévedt hozzájuk és nagyon kedvesek voltak hozzánk. Az ételt csak mutagatással tudtuk elmagyarázni, mert angolt bár jobban beszélték, mint reptéren, de inkább csak törték a nyelvet. :) Főként szárnyas húst, esetleg marhát lehet venni, mivel a többség nem eszik disznót a vallásuk miatt és ez itt nem is nagyon népszerű. Rengeteg zöldséget is tesznek mindenhez, amit általában meggrilleznek, vagy frissen szolgálnak föl és sokféle szószos, joghurtos cuccot raknak még a kaja mellé és szeretik a csípős ízeket. Fölmentünk a galéria részre és leültünk. Kiszolgálás nagyon jó, nagyon kedvesek, a lányok kértek CocaColát és mivel náluk csak Pepsi volt, ezért átrohantak a szomszéd boltba, hogy hozzanak nekik. :) Az ebéd után hoztak ingyen teát (almatea, a teazaccot felfőzik a vízzel együtt és ha erős akkor forró vízzel higítják, sok cukrot tesznek bele), ami nagyon finom volt, a barátságosabb helyeken ingyen adják, amiből nagyon sok van, ha turista részen van az ember akkor pedig potompénzért árulják ugyanezt. Miután megittuk a teát hoztak vmi kölniszerűséget, hogy öntsük le vele a kezünket (kb olyan a szaga, mint nálunk a húsvéti kölni még a szoci időkből:)), fertőtlenítés szempontjából is jó, bár szerintem jobb ha az ilyen dolgokat belsőleg intézni, de ezt meginni nem tanácsos. :P Utána fizettünk, de mivel nem volt nálunk líra, ezért euban adtam oda a pénzt nekik, miután kimentünk a boltból az egyik pultos elkezdett utánunk ordibálni, hogy még van visszajáró (nem tudom, hogy elnézték vagy vki le akart húzni minket, de nem is lényeg) és még visszaadott 10 lírát, ilyennek nálunk nem sűrűn találkoztam eddig :D szóval nagyon kedvesek voltak.
Miután ebédeltünk elindultunk Akyakába szállást keresni, mert megismertünk egy magyar lányt Ágit, aki nagyon sokat segített nekünk és megbeszéltük, hogy segít a szálláskeresésben is. Igaz eléggé vonzó volt a penészes fal, a sárgafoltos párna, a nem zárható ajtó, az hogy nincsen mindig melegvíz, az hogy kulabácsi énekel a wcből és hogy mindezért 10 eut elkérnek, de bármilyen csábító volt a őskori balatonlellei életérzés, inkább a békesség mellett döntöttünk. Elindultunk megkeresni a buszmegállót.
Út közben egy török férfitől kérdeztük meg merre van, ő pedig tört angollal és activity mozdulatokkal elmondta merre kell mennünk. A buszmegállóban kevés nagy busz állt csak, mint kiderült inkább mikrobuszokkal és kisbuszokkal közlekednek, amit útközben bárhol leinthetsz és bárhol kirak, ha az útba esik. Fölszálltunk, fizetni nem rögtön kell, miután elindul a busz vagy vki körbejár és összeszedi a pénz vagy pedig leszálláskor kell fizetni és lehet kérni diákjegyet. :) Néha az is előfordul, hogy a leghátsó ülésből vki előreadja a pénzt az előtte ülőnek és így tovább míg az el nem jut a sofőrhöz, nagyon becsületesek nem nyúlják le a pénzt és kedvesek. Útközben megálltunk tankolni is. :) Ez otthon nem törénik meg minden nap. :D Nagyon szép helyeken utaztunk végig, nagyon dimbes dombos és nagyon nagy szintkülönbségek vannak, ha hasonlíthatnám, olyan mint a kékesfelé vezető út legszakadékosabb, legkanyargósabb része, csak még meredekebb és az út mentén nagyon sok helyen kézi készítésű bárányokat árulnak, olyan mintha egy mini plüssnyáj legelne az út mentén végig. :D Gyöngyörű mikor kiérsz a sziklák közül arra a részre, ahol már meglátod a tengert. A busz bement Akyakában, a buszfordulóig nagyon sokszor megállt, mivel az emberek 50 méterenként szálltak le, de a buszsofőr egyáltalán nem volt ideges (nem úgy mint nálunk, ha bármiért szólsz neki :))
